Hundertwasser ház Staadban

A harmadik Svájcban töltött napom már munkanap volt. A hétfő délelőtt viszont szerencsére mindig szabad és Marcsinak csak 2-től kell a gyerekekkel foglalkozni, illetve vasalni, ruhákat hajtogatni.

Mivel a vonat elég drága (mint Svájcban minden), így gyalog indultunk neki, hogy felkeressük a Staadban lévő Hundertwasser házat. Hundertwasser stílusába szerintem mindenki beleszeret, aki Bécsben ellátogat megnézni a művét (az van hozzánk szerintem legközelebb). Itt is hasonlóan gyönyörűt alkotott:

Be lehetett menni (5 frank ellenében), ugyanis ez nem lakóháznak épült, hanem rendezvények lebonyolítását végzik benne. Marcsi már közölte, hogy itt fogja tartani az esküvőjét, de én is örülnék valami hasonló kaliberű szülinapi helyszínnek. A pénztáros néni nagyon készséges volt és beszélt sokat az épület tervezéséről, kivitelezéséről és minden kérdésünkre válaszolt.

Makett az épületről

A legfontosabb dolog ebben a házban...

... te vagy, kedves vendég.

Fenti terasz

Bementünk a szuvenírboltba is, ahol az eladó egyből letámadt minket a "Milyen nyelvet beszéltek?" kérdéssel. Azt hitte orosz, vagy hogy valami szláv nyelv. Nos, nem igazán nyert a dolog.

- És mi Magyarország fővárosa?
- Budapest - válaszoltuk szinkronban.
- És akkor Bukarest?
- Az Romániában van.
-Áhá!

A nőre nem tudtunk haragudni a tudatlansága miatt, mert nagyon kedves és kommunikatív volt. Egy csomót beszélgettünk vele, és mivel ő Svájcnak a francia részéről jött, így végre feltehettem valakinek a már olyan rég tartogatott kérdésem, hogy a svájci francia és a franciaországi francia között is olyan óriási különbségek vannak-e, mint a svájci német és a németországi német között. (A válasz egy határozott "nem" volt, mint kiderült, nagyrészt csak a számok különböznek meg pár kifejezés.)

Személyes kedvencem a Hundertwasser Haus hátú francia kártya volt!

A boltból kifele menet pedig azt hittem otthagyom az állam: "Válasszatok 1-1 képeslapot ebből a két pakliból! Tudom, hogy a diákoknak nincs túl sok pénzük, de azért legyen valami emléketek, hogy itt jártatok!"

Hócsata Rorschachban

A második Svájcban töltött napom első felét templomban töltöttem. Így van, mindenki jól olvasta, nem kell (erősebb) szemüveg, bizony istentiszteleten voltam. Az itteni szülők mindkét fele református lelkész, így ezen a vasárnapon mi is ellátogattunk a templomba, megnézni Mr. Showman (alias apuka) előadását, majd kajálni egyet ingyen a rákövetkező őszi vásáron.

Már otthon is voltam keresztelőn, illetve Németországban is elmentem egyszer egy istentiszteletre, de ez az egésznek egy egészen modern válfaja volt. Egy téma köré szerveződik az egész, melyhez hozzáillő dalok és kisfilmek várnak a projektoron. A vasárnapi téma az étel pazarlása volt, ami valóban aktuális, ugyanis láttam, mi folyik Németországban. Elég hasznos volt a prezentáció, a hozzá tartozó pár perces dokumentumfilm is, de amikor meghallottam felcsendülni a kórus szájából Michael Jackson - Heal the World című számát, leesett az állam. Ha Mr. Showman nincs lelkészruhába öltözve és nem hallom néha "Gott" nevét, akkor simán elment volna az istentisztelet bármilyen egyetemen tartott kiselőadásnak.

Ezután egy ingyenes vezetésen vehettünk részt, ahol egy idősebb papa körbevezetett minket a templomon, beszélt egy kicsit a templom történetéről, díszítéséről, majd felmentünk a toronyba egy csodás kilátásért és persze megtekinteni a harangokat. Mivel a bácsika végig svájci németül beszélt, így csak a felét sikerült megértenem a mondandójának, ugyanis náluk a drei az drű, a gleichzeitig glícitig, az ist is, a bleibt blíbt, a klein klín és még sorolhatnám.

Kilátás a templom tornyából, háttérben a Bodensee található

A torony másik oldaláról pedig havas fák és hegycsúcsok láthatók

A vezetés után irány a Herbstmarkt (őszi vásár), ahol ingyen kaja várt minket a szülők jóvoltából. Ettünk-ittunk, szétnéztünk, de mivel nekünk való elfoglaltság nem igazán volt, útnak eredtünk a Bodensee irányába. Iszonyúan fújt a szél és nagyon viharos volt a tó, de eszméletlen szép volt minden!

Kikötő

A galambok is fáztak már (olyan édi ^^)

A tóparton még zöldellő fű, a háttérben meg havas hegyek

A kis sétánk után első dolgunk volt egy forró tea készítése, bár tény, hogy a házhoz vezető emelkedőn sikeresen bemelegedtünk már.

Délutáni punnyadásunk közben pedig az apuka bekopogott, hogy van-e kedvünk velük menni a közeli Fünfländerblickhez, ahonnan egyszerre lehet látni Németországot, Ausztriát és Svájc három kantonját. Persze pattantunk is egyből a kocsiba. Kábé 10 perc volt az út, majd még sétáltunk egy keveset felfele. A tájból semmit nem lehetett látni, ugyanis benne voltunk a felhőkben. Minden fehér volt, egyrészt a köd miatt, másrészt mert 15-20 cm hó esett már le addigra. Eszméletlen jó volt összegyúrni a az első hógolyómat októberben, úgyhogy még ha a Fünfländerből semmit nem is lehetett látni, baromi jó volt hócsatázni egyet a gyerekekkel és szívni egy kis hegyi levegőt.

Első hó Zürichben

Marcsi barátnőm egy évre hagyta el kedves hazánkat, hogy ezúttal egy német lelkész családnál óperkedjen Svájcban, Rorschachban. Alap volt, hogy itt is meglátogatom őt, úgyhogy október 26-án útrakeltem és irány Zürich!

Már több mint egy hónapja megvettem a vonatjegyeket, mert így olcsóbb volt. Fekvőkocsis éjszakai utazás volt, megspékelve azzal, hogy a legfelső emeletre kaptam jegyet. Nem tudtam elképzelni, hogy fog kinézni az ágy, vagy hogy mekkora lesz a hely, amelyen 6 ember együtt fog aludni. Amikor megláttam, leesett az állam: egy normál méretű kabin volt, csak éppen az ülések helyén három egymás felett elhelyezett ágy. A tériszony tőlem messze áll, de azért egy percre most sikerült berezelnem, hogy hogyan fogok a legfelső ágyra felmászni, vagy hogy mekkorát fogok zuhanni, ha a vonatnak be kell nyomni egy satuféket.

Szerencsére simán felmásztam, bár amikor kanyarodott vagy fékezett a vonat, azt lehetett érezni, de egyáltalán nem volt vészes. A társaság csupa magyarból állt: három magyar nő és az egyiknek a gyereke. Persze itt sem úsztam meg a gyerekeket. Szerencsére nagyon kis kedves, aranyos kislány volt, bár amikor én épp sms-eket írosgattam még kihasználva a magyar tarifákat, neki éppen akkor támadt kedve azt játszani, hogy felmászik hozzám és hirtelen rám nézve azt kiáltja "Kukuuucs!"

Az utat jelentem, túléltem! Simán tudtam aludni (amihez valószínűleg az is hozzátett, hogy előttevaló nap csak egy órát aludtam éjszaka), bár az azért eszembeötlött, hogy egy férfi vagy egy magasabb/testesebb nő hogyan fér el ezeken szivaccsal borított deszkákon.

Reggel 8 után ért a vonat Zürichbe, ahol Marcsi már várt. Meg sajnos az eső is. De nem zavartattuk magunkat, volt esernyőnk és irány a nagyváros!

A vasútállomásról hozott térkép segítségével elmentünk a Fraumünsterbe, a Großmünsterbe, megnéztük az Opernhaust és a Zürichseeét, majd ellátogattunk az ottani egyetem főépületébe is.

Limmat folyó, háttérben pedig a Grossmünster

A Fraumünster kertje. Bent nem lehetett fotózni, viszont szerencsére a belépés ingyenes volt. 

 A Großmünsterben viszont már fotózgattunk rendesen. A különleges ablakairól híres. És hát valóban nem ilyen ablakokhoz vagyunk szokva egy templomban. 

Majd bementünk egy szuvenírboltba, ami nekem, mint bocimániásnak, maga volt a kánaán! Mindenhol bocik, de tényleg mindenhol:

Azért a kedvenc mégiscsak a bocigumikacsa!

Zürichsee (A kacsa/hattyúetetés most az eső miatt elmaradt)

Sétány az Opernhaus és a Zürichsee között

Opernhaus (Operaház)

Majd ellátogattunk az egyetemhez. Mivel Zürichben minden a központban van, így gyalog mentünk mindenhova. Az egyetemhez egy hosszú lépcsősor vezet fel (ha ide járnék, tuti megedződék 1-2 hónap alatt). Először a kettes épületébe mentünk be, ahol ingyenes múzeum volt kitömött állatokkal. És bár főleg gyerekek voltak többségben, azért ezt a múzeumot mi is igencsak értékeltük azzal a 22/23 évünkkel.

Dolmányos varjú! A kedvenc madaram ^^

Azért zsiráfra igazán nem számítottam

Na most ki koppint kit?

Volt egy óriási kiterített térkép a Földről. Az összes kontinensen oda voltak téve az állatok mini változatai, ahol a természetes élőhelyük található. Hogy a Hupikék Törpike hogy került Dél-Amerikába azt nem sikerült megfejtenem...

Az egyetem főépülete

Bent megintcsak egy ingyenes kiállítás volt, ezúttal épületmakettekkel

Az egyetem előtti tér, ahonnan be lehet látni Zürich egy részét.

Zürichi látkép

Az egyik Coopban magunkhoz vettünk egy-egy sört, majd egy fedett részen ezt igényesen el is fogyasztottuk egy kis otthonról hozott sörkorcsolyával

Mindenképpen meg akartuk még várni, hogy besötétedjen és lássuk Zürichet kivilágítva is. Ekkorra már nagy pelyhekben hullott a hó, eszméletlen szép volt!

Elégedetten indultunk haza, Rorschachba, ami még Zürichtől vonattal másfél óra volt. Megérkezésünk után szép kis kaptatón kellett átjutnunk, hogy felérjünk a házba. Felváltva húztuk felfelé a bőröndömet az egyre jobban eső hóban. Hazaérve még találkoztam az anyukával és a két gyerkőccel, majd egy megváltó zuhany és hajmosás után bezuhantam az ágyba.